Nagy izgalommal készültünk az újabb túránkra. Induláskor és út közben néha még szemerkélt az eső, de utána kegyes volt hozzánk az idő, még a nap is kisütött. A Velencei hegység természeti szépségeit, a pákozdi Arborétumot látogattuk meg.

Az agárdi hajóállomáson már várt bennünket a hajó. Az olvasás órán már képek segítségével megismert szavakat, kifejezéseket a valóságban is megtapasztaltuk: hajó, móló, hattyú, hullámzás….

A hajón előadást hallgattunk meg a tóról, annak élővilágáról. Érdekességeket tudtunk meg az itt élő állatokról. A Szúnyog szigetnél kiszálltunk és gyalog mentünk fel az 1848-49-es szabadságharc emlékére állított emlékműhöz. Innen gyönyörű kilátás nyílt a tóra és a környező hegyekre, településekre. Megismerhettük a huszárok öltözetét, fegyvereiket, végigsétáltunk egy lövészárkon, felpróbálhattunk katonai sisakokat, maketteket, harci képeket nézhettünk meg.

Az Arborétumba is gyalog mentünk át. Út közben megfigyeltük az őszi fák színét, a lehullott terméseket, a bokrokat és terméseiket. Hallgattuk az erdő hangjait, az avar zizegését a talpunk alatt.

A tájház kiállításán a környék erdeiben élő állatok kipreparált példányait az élőhelyüknek megfelelő környezetben ismerhettük meg.

Az ebéd is nagyon jól esett mindnyájunknak a szép, tiszta kellemes őszi időben az erdei asztaloknál megpihenve.

Természetesen végig nagyon figyeltünk, hogy ne károsítsuk a természetet, ne tördeljünk le semmit, ne szemeteljünk…

Hazafelé a buszon már kissé fáradtan beszélgettünk .

Ezek a tapasztalatok a mi tanítványaink többségének teljesen újak, hisz ezekre a helyekre a családok sajnos nem jutnak el. A TÁMOP pályázata lehetővé tette számunkra, hogy újabb színes, szép élményekkel gazdagodjunk, egy kicsit tágíthassuk a gyermekeink által megismert világot! Köszönjük szépen!

Mór, 2014. okt. 21.

Mikéné Sinkovicz Mária

Tavaszi TÁMOP-os kirándulásunkhoz hasonlóan, ősszel is megcsodálhattuk a természetet a pályázatnak köszönhetően.

Frissen, vidáman, teli hátizsákkal indultunk neki az erdő ösvényeinek. Kissé borult idő nem vette el kedvünket, hogy felfedezhessük az őszi természetet. Kissé fújó szélnek köszönhetően sok színes levelet gyűjthettünk, melyeket rajz és életvitel órán felhasználhatunk. Megfigyelhettük hogyan készülnek a növények a téli pihenésre. Lehullatják leveleiket és terméseiket. Hűvös éjszakának köszönhetően kevés rovarral, bogárral találkoztunk. Reggeli harmat még csillogott az avaron, ezért különböző színű és méretű csigát is megcsodálhattunk. Egy-két gombát is felfedeztünk, melyhez nem nyúltunk, mert nem ismertük fel ehető vagy mérgező. Találtunk olyat is melyből a csigák lakmároztak. Megfigyelhettük a vadrózsa termését a csipkebogyót, melyet érdemes gyűjteni, ha megcsípte a fagy. Hiszen sok-sok C vitamint tartalmaz, és teának nagyon egészséges. Kökény, galagonya, és számunkra ismeretlen bokrokat is megvizsgáltunk. Kevesebb énekes madár éneket hallottunk, mint a tavaszi kiránduláson. Friss levegő meghozta étvágyunkat, ezért kicsit megpihenve elfogyasztottuk hátizsákunk tartalmát, gondosan figyelve arra, sehol ne hagyjunk szemetet az erdőben magunk után. Továbbsétálva elértünk a barlanghoz, de a sár miatt csak bekukucskáltunk a nyílásán. Patak vize most még hidegebb volt, mint a tavaszi hónapban. Vigyáztunk ne legyen vizes a cipőnk, hiszen nem szerettünk volna megfázni. Rácsodálkoztunk mennyivel jobban „átlátható” az erdő miután lehullottak a levelek a fákról, bokrokról.

Sajnos elérkezett a hazautazás ideje, így visszaindultunk a buszhoz, ahol kellemesen elfáradva beszélgettünk arról, mit is láttunk, és tanultunk a mai napon. Köszönjük, hogy ismereteinket bővíthettük ennek a szép napnak köszönhetően. Reméljük jövőben is lesz lehetőségünk megismerni a természetet!

Köszönjük szépen!

Krauszné Turcsán Judit

Beszámoló 

2014. május 27-én egész napos erdei túrán vettünk részt.

Reggel még „felkelésre” bíztattuk a napot, délután pedig már meg is izzasztott bennünket.

A barlang kifejezést már ismerték gyerekeink, de most alkalmunk nyílt rá, hogy be is léphettünk a barlangba. Nagy megdöbbenéssel hallgatták, hogy az ősember ilyen”házban lakott, és még villanya sem volt.

A kacskaringós, meredek felfelé vezető úton kellemesen elfáradtunk valamennyien. Az elénk táruló táj szépsége viszont minden fáradtságot megért. Sajnos vadakat nem láttunk, bár ez a mi cserfes, nagyhangú tanulóinkkal csoda is lett volna. Azért a táblákon megnéztük milyen állatok élnek itt az erdőkben, majd a következő napokban a lexikonokban utánuk nézünk egy kicsit.

A magunkkal vitt hideg élelmet jó étvággyal fogyasztottuk el a friss levegőn.

A vízparton szívesen pecáztunk volna.

Kellemesen elfáradva, de sok szép élménnyel gazdagodva tértünk vissza az iskolába, Nagy boldogság látni a hátrányos helyzetű tanítványaink örömét, amit egy-egy már hallott témával, kifejezéssel a valóságban is találkoznak és ráfeledkeznek, hogy ez az a valóságban.

Köszönjük, hogy a TÁMOP-os pályázatunk révén, újra gyarapíthattuk ismereteiket, gazdagíthattuk élménytárukat!

2014. 05. 27.

Mikéné S. M.

Beszámoló a tavaszi erdei túráról

április 24-én valósítottuk meg tavaszi erdei túránkat, melyet a TÁMOP pályázat elnyerése tett számunkra elérhetővé.

Már előre készültünk a nagy napra, hisz tudtuk, hogy a tavaszhoz, az erdőhöz, az itt élő élőlényekhez kapcsolódó feladatokat kapunk az állomásokon, s azokat sikeresen teljesítettük is.

Lehetőségünk nyílt a környezetismeret órákon tanultak megtapasztalására is. Legnagyobb örömünkre a kellemes időjárás előcsalogatta az erdő szintjein lakó kis állatkákat, bogarakat, rovarokat, láttunk nyuszit, mókust, hallhattuk különböző madarak hangját. A repülő gólyák láttán átismételtük a költöző madarakról, a madarak tulajdonságairól szóló ismereteinket, érdekességeket is.

Az állatok taposta ösvény mellett nagyobb testű állatok lábnyomait figyeltük meg, azonosítottuk be, gipsszel kiöntve még haza is hozhattuk őket.

Megfigyeltük az ártéri erdő növényeit, fáit, bokrait. A tavaszi erdő színei, virágai üdítően hatottak ránk.

Újdonság volt a kicsiknek a mikroszkóp által elénk táruló kép, meglepő volt a kép aprólékossága, részletessége. Ilyet a kicsik most láthattak először.

A nap végére kellemesen elfáradtunk. Nagy öröm volt hallgatni, ahogy tanulóink szüleiket meglátva, máris újságolták nekik friss élményeiket.

Mindig meghatódok attól, hogy ezek a hátrányos helyzetű gyermekek mennyire rá tudnak csodálkozni a természet legapróbb „csodáira” is, és ilyen csodákban a pályázat révén többször is részesülhetnek.

Mór, 2014.április 24.

Mikéné S. M.