Elérkezett péntek, az Erzsébet-táborunk utolsó napja. A reggeli beszélgetős nyitókör után, sportos játékokat játszottunk a tornateremben. Elsőként „robot-játékot”, amely egy stratégiai játék. A tanulók székeken ülnek, egy szék marad üresen, egy tanuló pedig a robot, aki lassan haladva közelíti meg az üres széket. A többi játékosnak az a feladata, hogy megakadályozza, hogy a „robot” leülhessen az üres székre. Aki felkel a helyéről és átül, annak a helye a „robot” újabb célpontja. A tanulók néhány kör után belejöttek a játékba, és élvezettel játszották.
Ez után véletlenszerűen két csapatba oszlottak a gyerekek, és kipróbálhatták a koordinációs ejtőernyőt, amelyet a pályázat keretében vásárolhattunk meg. Ennek lényege, hogy 8 tanulónak közösen kell úgy irányítania egy labdát az ejtőernyőben, hogy ne essen le. Természetesen a csapatok egymással is megmérkőztek, egy és két labdával is. Az első heves rázások és mozgatások után rájöttek, hogy itt együtt kell működniük, és közösen érnek el sikert.
Harmadik játékunk a „mondd ki a nevét” játék volt. A két csapat az ejtőernyő két oldalán bújt el úgy, hogy egymást nem láthatták. Egy-egy tanulót kiválasztottak a csapatok. Az ejtőernyőt hirtelen leengedték, és amint a gyerekek egymással szembe kerültek, az nyert, aki gyorsabban tudta kimondani a másik nevét. A feladat nagy kacagásokra adott alkalmat!
Ez után jött a lufi-játék, amikor a tornatermet elözönlötték a színes lufik. A termet két felé osztottuk, és az volt a feladat, hogy a csapatok megszabaduljanak a lufiktól a saját területükön. De ez nem is volt olyan egyszerű! A gyerekek jókedvűen élhették ki a bennük maradt energiákat. Ebéd előtt hatalmas lufi-tánc kezdődött a Via Sofiára!
A délutáni programunk viszont a lecsendesedésről szólt. Ezt segítette elő Karacs Ildikó és az ő programja a „meditációs hangfürdő”. Ildikó először a hangszereit mutatta be részletesen, megismerhették a gongot, a sámándobot, a hangtálakat, különböző csörgőket, kerepelőket, thing-sha-kat (kis cintányérok), csöngőket, esőcsinálókat, kalimbákat. A tanulók polifómokra feküdtek, és Ildikó mesélt, zenélt és énekelt nekik. A bő fél órás meditáció után interaktív játékot kezdett velük, ahol együtt énekeltek, mozogtak a gyerekek. A hangszereket ez után próbálhatták ki tanulóink.
A tábor lezárásaként egyéni emléklapot kaptak a gyerekek, és levetítettük az elmúlt öt nap legjobb képeit.
Tartalmas és élményekben gazdag hetet tudtunk magunk mögött, sok önfeledt, vidám pillanattal! Köszönjük a lehetőséget az Erzsébet-tábornak!
Monthly Archives: július 2018
Csütörtökön reggel Csákvárra indultunk, első állomásunk a Geszner-ház volt, ahol a Vértesi Natúrpark szakembere, Cili néni, interaktív előadást tartott a Vértes élővilágáról, élőhelyeinek sajátosságairól. Tanulóink nagyon ügyesen válaszoltak a feltett kérdésekre, sok állatot megismertek, be tudtak számolni azok életmódjáról. Az előadás bámulatosan lekötötte a figyelmüket, és utána megtekinthették a vitrinek mögé zárt preparátumokat is, amelyekről beszélgettünk.
Miután sétáltunk egyet a Geszner-tó körül, második állomásunkra utaztunk, amely a Dohányos-ház nevet viseli, és a Csíkvarsai-rét szélén áll. Innen indult pusztabuszunk, egy félig fedett lovaskocsi, amellyel olyan helyekre is bejuthattunk, ahová gyalogosan nagyon sok időbe telt volna. A lovaskocsizást izgalommal várták a tanulóink, és érdeklődve nézték a gabonatáblákból kiugráló őzikéket, a Zámolyi-víztározóról felszálló szürkegémeket, a szitáló ragadozó madarakat. Megközelítettünk egy 400 főből álló szürkemarha gulyát is, örömmel vettük szemügyre a kis borjakat, néztük békés legelészésüket. Cili néni sokat mesélt a lovakról is útközben, és minden feltett kérdésre készségesen válaszolt.
A Dohányos-házban ebédeltünk, utána a játszótéren játszhattak a gyerekek, majd megsimogathatták és megetethették a parlagi szamarakat.
Délután a csákberényi Gróf Merán Fülöp Vadászati és Erdészeti Múzeumot megtekintve fejeztük be a napot, ahol a fiúk körében kifejezett tetszést aratott a vadász és orrvadász fegyver kiállítás.
Az élményekben gazdag nap után fáradtan érkeztünk meg bázisunkra, ahol a csendes pihenő kivételével semmire nem maradt energiánk.
Szerdán reggel gyalogtúrára indultunk a Látóhegyi-tavakhoz. Szerencsére az időnk kitűnő volt. A hosszú úton vidáman sétáltunk, megvizsgáltuk a virágokat, az út közben adódó érdekességeket, megnéztük azt a csodálatos tájat, mely a Vértes és a Bakony között nyúló Móri-árok képez.
A tavaknál tízóraiztunk, majd sárkány-kereső programra indultunk. A négy csapatnak négyféle sárkányt kellett megkeresnie, az azokban lévő szöveg alapján egy-egy csapatfeladatot kellett megcsinálnia. Így volt, aki természetes eszközökkel zenélt, volt, akinek állatokat kellett összegyűjtenie bemutatásra, mások tavitündért készítettek, és egy csapatnak a természet ízeit kellett asztalra varázsolnia.
Miután haza indultunk, sok-sok apróságot gyűjtögettünk út közben, amely a délutáni iskola-szépítési programunkhoz voltak szükségesek.
A tanulók, bár voltak kisebbek is, nagyon jól bírták a nagy túrát, kitartóan sétáltak. Az ebéd mindenkinek jól esett, majd rövid csöndes pihenőt iktattunk be, hogy feltöltődjünk.
Ez után kezdődött az alkotó munka, amikor egy tündér-kertet készítettünk az általuk összehozott természeti kincsekből. Egy kinyitható és két fiókos kisláda lett a kertünk alapja, ahová megformáztuk a Látóhegyi-tavakat és az azt ölelő Vértest, a hosszú utat, és végül Mórt, ahová hazaérkeztünk. A gyerekek a feladat előrehaladtával egyre kreatívabbak lettek, sok egyéni ötlet született, miből mit lehet kialakítani. Boldogan festettek, ragasztottak, hordták az alapanyagokat, morzsolták a fakérget, igazították az apró részeket, alkottak erdőt termésekből, és helyezték önmagukat bele a kertbe. Az eredmény egy izgalmas apró kert a mai nap élményeivel, és a táborozók szívével-lelkével.
Tartalmas nap áll mögöttünk!
Kedden, reggeli után Komáromba utaztunk a Monostori Erődbe. Már várt ránk Levente bácsi, akivel kincskereső programokra indultunk a hatalmas erőd kazamatáiba, a középütt elterülő hatalmas rétre és dombokra. A gyerekek kereshettek régi pénzeket, olvashattak térképet, felfedezhettek rejtett, sötét zugokban eldugott tárgyakat, és végül megkereshettek egy csokoládéval teli kincsesládát detektor segítségével, majd kiáshatták azt. Nagy volt az izgalom és a jókedv!
A program után a tanulóink futkározhattak egy nagyot a szabad téren, majd bebarangoltuk a föld alatti folyosókat, ahol éltek, aludtak, morzéztak, küzdöttek, imádkoztak egykor a katonák. Az erőd keletkezéséről és funkcióiról néztünk egy rövid, de annál színvonalasabb filmecskét.
A finom ebéd után visszamentünk az erődbe, és a Pékmúzeumba vettük az irányt, ahol már várt ránk egy pékmester, aki előre gyúrt tésztát hozott nekünk. Kiszaggatta sok-sok darabra, és elkezdődhetett a különböző péksütemények formázása. Lelkes csapat tanulta, hogyan kell brióst, perecet, fonott kalácsot, molnárkát, többszörösen fonott kalácsot gyúrni és készíteni. Közben megtekinthettük a korabeli eszközöket, amelyek a pék szakmához szükségesek voltak (mérlegek, laboratóriumi eszközök, dagasztáshoz való edények, teknők, liszt minőségével kapcsolatos eszközök, stb.).
Jókedvű és kissé fáradt társaságot hozott haza a busz Komáromból, akik a tábor második napjára egyre összetartóbb csoporttá formálódnak.
Az Erzsébet táborunk június 25-29-ig tart, és Kincsvadászat címen fut.
2018. június 25-én tartottuk első napunkat a napközis Erzsébet-táborban. A téma egymás megismerése, a csoport összekovácsolása volt, és egyéni kincsek felfedezése önmagunkban.
A rövid reggeli után név-körrel indultunk, aztán őrangyal-párokat sorsoltunk, majd kisebb csapatokat alakítottunk ki. Ez után a tanulók betű-keresésre indultak az iskola folyosóin, ahol az Erzsébet-tábor feliratát rejtettük el, ezt kiszínezték, majd kihelyeztük a tornaterem (bázis) falára. Felpróbáltuk az Erzsébet-táboros pólókat is.
Tízórai után mindenki kapott egy darabka papírt, amit olyan színűre színezett, amilyen hangulatban érezte magát, majd ebből egy közös kincsesládát készítettünk. Majd a „vakvezetős” játékkal győződhetett meg minden tanuló arról, milyen megbízni valakiben vakon, illetve vezetni valakit, aki nem lát. Persze a kincsszedés most sem maradhatott el.
Ez után a tengeri-csata kaland kezdődött egy csákó hajtogatással, majd az iskola udvarán két csapatra osztva, egy hatalmas tengeri-csatát csaptunk újságpapír ágyúgolyókkal. A csatába aztán közös ellenfél, egy tengeri kígyó is bekapcsolódott, amit összefogva tudtunk csak legyőzni. Miután győztünk, a gyerekek felszabadulva labdázhattak, ugrálókötelezhettek.
Egy kis pihenő után, amelyet ritmusos cipő-játékkal töltöttünk, ebéd következett.
A délutánt a csapatinduló megtanulásával folytattuk, amelyet a Cifra palota zenéjére komponáltunk meg, és Ulwila-hangszerek kíséretével festettünk alá.
Csapatindulónk: „Eljött már a nyár, repül a madár, gyere diák a táborba, lesz sok élmény már. Kincset keresünk, jól szórakozunk, csütörtökre vagy péntekre mind megváltozunk.”
Ez után az aulában Angéla nénivel tengert festettünk különböző eszközök segítségével, és megtöltöttük azt számunkra fontos lényekkel.
Rövid záró kör után el is telt az első, nagyon mozgalmas nap az Erzsébet-táborban.
